Elkészültek az elő- és közjátékok

 

Elő- és közjátékok 1975-ből

 

2016-ban kezdtem neki a kotta digitalizálásának, majd hosszabb szünet következett.

Most elkészültem a munkával. Teljes egészében elérhető az 1975-ös kézirat digitális formában.

143 kis darab található benne: a Szent vagy, Uram! énekeihez készültek.

Szerzők: Bárdos Lajos, Halmos László, Koloss István, Lisznyai Gábor és Werner Alajos.

Tartalomjegyzék is készült hozzá.

A kotta megtekinthető és szabadon letölthető a "Kotta" menüpontra vagy ide kattintva.

 

 

 

 

A népi jámborság értéke és kritikája

 
 
A népi jámborság értéke és kritikája
 
Mindaz a rituális gyakorlat, ami a közösség részvételével, az Egyház által jóváhagyott vagy legalább eltűrt módon, de nem a kihirdetett liturgikus forrásokkal való közvetlen szövegösszefüggés keretében történik, a népi jámborsághoz tartozik. Ez nem egy átmeneti vagy véletlen folyamat és nem is pótcselekvés, hanem beleillik az ember üdvösségére vonatkozó tervbe.
 
A liturgiára jellemző, hogy dialogikus szerkezetű: nem elsősorban és leszűkítő jelleggel a szertartások szövegeiben, hanem ennél átfogóbb módon, a liturgia címzettje és a rítusalany között és ezt a párbeszédet Isten kezdeményezi. A liturgiatudomány és a Tanítóhivatal álláspontja alapján a népi jámborság erre a kezdeményezésre az egyik igazolható és az Egyház történetében hitelesedett válasz, a hivatalos istentisztelettel szemben azzal a különbséggel, hogy nem isteni vagy egyházi alapítású, mint a szentségek vagy a szentelmények, hanem a közösség spontán és bizalmas, bensőséges és gyakran személyes istenkapcsolatának a konkrét üdvtörténeti helyzetben életszerű definíciói és hitvallásai. A II. Vatikáni Zsinat a liturgikus kultúrával kapcsolatban több ajánlásban és végrehajtási utasításban kifejezte az Egyház inkulturációs szándékát: amennyiben lehetséges, a szertartások feleljenek meg a népek kultúrájának és lelki igényeinek. Minden részletre nem alkalmazható ez a pasztorális elv, ugyanis a kinyilatkoztatott formák érinthetetlenek a liturgiában, de a népi jámborság a liturgikus gyakorlatnak az a sajátos fóruma, amelyben szabadon és a közösség kezdeményező kreativitásának keretében érvényesülhet az
inkulturáció elve.
 
A lelki igényekhez való alkalmazkodás csak abban az esetben megengedhető, ha a liturgia vázát képező teológiai realitástartalom hiánytalanul érvényesül és a szimbólumértelmezés lehetővé teszi a kinyilatkoztatás logikájának és igazságának a kifejeződését. A népi jámborsági gyakorlatokban érdemes odafigyelni a cselekmények jelrendszerét kevésbé meghatározó, de a teológiai összefüggések súlypontjait mégis megzavaró részletekre, hiányosságokra (pl. Jézus és a Teremtő személyének összekeverése); mert ezeket könnyen tisztázni vagy pontosítani lehet.
 
A liturgikus népszokásokkal kapcsolatban is kijelenthető, hogy a hívőket a Szentlélek vezeti (vö. Róm 8,14), ezért nem állítható, hogy ezek nem egyházi vagy liturgiára irányuló cselekmények. Jellemző téma a Teremtő hatalmának és jóságának a csodálata (szekvenciák, népénekek, himnuszok), de nem példanélküli ezekben a véletlen felületesség, amikor nem tisztázódik egy-egy szövegben, hogy a Szentháromság melyik személye a megszólított.
 
Általános, hogy az antropomorf ábrázolások hiánya következtében a népi jámborsági gyakorlatokban a Szentlélek tematikusan aránytalanul alulfoglalkoztatott és miközben kiemelik a Megváltó szeretetét és együtt szenvedését, együttérzését az emberrel; kevésbé ábrázolják a feltámadást és az Úr megdicsőülését. Arra van szükség, hogy a Krisztus szenvedése iránti tisztelet minden népi ájtatosságban résztvevő hívőt elvezessen a szentmisében való teljes részvételre.
 
Dr. Maróti Gábor
 
 

Gloria visszatérése

 

Húsvéti vigília - Gloria visszatérése

 

Elkészült mára is egy kis orgonamű, a Gloria visszatérésekor lehet játszani a harangok és csengők megszólalása mellett.

A kotta leölthető a "Kotta" menüpont alól, vagy innen.

 


 

Gloria búcsúztatása

Nagycsütörtöki Gloria búcsúztató

 

Ma, a nagycsütörtöki esti liturgia keretében lehetőség van a Gloria ünnepélyes búcsúztatására.

Egy kis orgonaművet ajánlunk szeretettel Mindenki figyelmébe, Maróti Gábor Gloria búcsúztató c. művét.

A kotta leölthető a "Kotta" menüpont alól, vagy innen.

 

 

 

 

Nagyböjti előjátékok

 

Nagyböjti előjátékok SzVU. énekekhez

 

Elkészültek a SzVU. nagyböjti énekeihez az előjátékok:

Isten áldjon, tünde játék

Mintha Jézus / Hamvazkodjál

Könyörülj Istenem

Buzgó szívvel ünnepeljük

Bűnbánóknak menedéke

Bűnös lelkek tisztulásra

Hogyha hozzád járulunk

A keresztfához megyek

Áll a gyötrött

Bágyad gyötrelmében

Jézus, világ Megváltója

Keresztények, sírjatok

Keservesen síratja

Ó Jézus, Jézus

Megváltó királyunk

Áhítattal készülődjünk

Örvendezzünk, jertek

Ezzel végéhez értünk a tavaly Húsvétkor elkezdett előjáték-sorozatnak.

Nemsokára az egész sorozatot egybevéve, borítóval és tartalomjegyzékkel, kissé módosítva a kinézetet közreadjuk.

A nagyböjti kották letölthetőek a "Kotta" menüpont alól, vagy innen.

 

Hangzó anyag meghallgatható ide kattintva.

 

 

Újra a Lukács-passió

Lukács-passió - javítás


A közreadott kottában - első nyomtatása után - magam is találtam pár hibát.
Ezeket már kijavítottam.
A javított változat is letölthető az eredeti linken, vagy innen is.
Ha bárki talál még benne hibát, kérem jelezze!

forrás: 
szentlaszlo-kantor.bloglap.hu

 

 

 

 

Lukács-passió

Lukács-passió

Kaposy: Egyetemes szerkönyve (1870) és Szunyogh Misszále-ja (1933) alapján

 

Idén, C év lévén, a Lukács-passió énekeltetik. A Kaposy-ban a Máté (Virágvasárnap) és a János (Nagypéntek) találtatik, lévén a zsinat előtt e kettőt énekelték. Ám Nagyszerdán az evangélium a Lukács írása szerénti passió vala.


 

Mivel nem orgonazene, ezért nem ide, hanem a saját oldalamra töltöttem fel.

A teljes anyagon kívül van egy három-, és egy négyszólamú turbás lap is.

Aki szeretné, letöltheti:

http://szentlaszlo-kantor.bloglap.hu/cikkek/lukacs-passio-68811/

 

A liturgikus öltözék és színrend szimbólumértelmezése

 
A liturgikus öltözék és színrend szimbólumértelmezése
 
A liturgikus öltözékek kultikus szimbólumértelmezése sajnos feledésbe merült, pedig a Karoling-kortól kezdve fennmaradtak olyan liturgikus források, melyek az egyes öltözékek allegorikus értelmezését magyarázzák, pl. a vállkendő (amictus) a szent áldozat alatti csendet jelentette, az ujjatlan kazula pedig a pap szabadságról való lemondását szimbolizálta.
 
Ma a nyugati liturgiában inkább az öltözék színe hordoz még kultikus jelentést, pl. a piros a vértanúság és a Szentlélek, a lila a bűnbánat és a gyász színe. A nyugati liturgia első színkánonja, mely előírta, hogy milyen liturgikus alkalomra milyen színű öltözéket viselt a szolgálattevő, csak későn, a 12. században alakult ki, de III. Ince pápa ezt az előírást (De sacra altaris mysterio, motu proprio) még nem tette kötelezővé. A trienti zsinat után megjelent misekönyv általános rendelkezéseihez fűzött egyik végrehajtási utasítása rögzítette a latin rítusban alkalmazott kötelező színkánont, 1570-ben.
 
A keleti liturgia nem ismer kötelező rituális színrendszert. A bizánci liturgikus kultúrában az a gyakorlat alakult ki, hogy az „értékes” és világos színeket használják ünnepnapokon és a pirosat a halottakért végzett szent liturgiákon.
 
A II. Vatikáni Zsinat után a rituális öltözékekkel kapcsolatban szélsőséges vélemények is elhangzottak, voltak, akik a teljes kultuszöltözék repertoárt meg kívánták tartani, mások pedig végleg meg akarták szüntetni a liturgikus ruhadarabok alkalmazását. A zsinat utáni 1970-ben, majd a továbbiakban pontosítva közölt utasításokban a szélsőséges véleményektől megfelelő távolságot tartva közölte a Tanítóhivatal a kötelező rendelkezéseket. Ezekben az utasításokban az egyház rugalmasan és a kreativitás lehetőségét biztosítva közli a kultikus öltözékekre vonatkozó szabályokat. A kötelezően előírt minimális öltözékrend mellett ma a latin rítusban lehetőség nyílik ünnepélyesebb és díszítettebb variánsalkalmazásokra is, de a liturgikus előírások alapelvként fogalmazzák meg, hogy a ruhák anyaga, formája és díszítése feleljen meg az adott kulturális közeg pozitív értékrendjének.
 
A liturgia története során az öltözékek az új embert szimbolizálták, aki Krisztussal egyesül a liturgikus cselekmények során. Ezt a megszentelődést kifejező alapvető igazságot kell megjelenítenie a mai korszerű liturgikus öltözékrendeknek is, nemcsak a diákonus és a pap, hanem a többi szolgálattevő esetében, beleértve a ministránsok ruháját is.
 
Dr. Maróti Gábor
 
 
 
0.002 mp