Római Katolikus liturgikus orgonazene

A zene nemcsak függetlenül hangzó anyag, hanem minden esetben egy olyan elméleti rendszerben megfogalmazott alkotás, amely természeténél fogva igényli a kifejezés érvényességét.

A lejegyzés és az interpretáció pólusai közötti valóság felelős meghatározása elsősorban az alkotó (zeneszerző) feladata és joga. A zenét előadó személy (művész) csak a zenei alkotás érvényességének a keretein belül érintkezhet a zene hangzó anyagának bármilyen modifikatív megközelítésével (pl. hangszerelés, átirat, hangnemváltás, apparátus bővítése). Az általános zeneesztétikai alapelvek szerint létezik szükségszerű módosítás, amely az előadandó hangzó anyag érdekében történik, valamely zeneszociológiai szempontból meghatározó körülmény által indokolt esetben (pl. befogadási fórum); és elképzelhető az is, hogy a hangzó anyag funkcionális iránya (pl. alkalmazott zene) indokolja a változtatást. Mindkét esetben tiszteletben kell tartani a hangzó anyag autonóm zenei nyelvét, ezért a változtatásra leginkább, sőt szinte kizárólag a legmagasabb zenei eszközkészlettel rendelkező művész, tehát a zeneszerző képes.

A zenei nyelv lényegi sajátossága a hangszín, amely egy-egy hangszer alkalmazásakor pontosítható elméleti síkon, és adaptálható az interpretáció mindennapos gyakorlatában; ezért csakis szükséghelyzetben „illik, hasznos vagy kell” módosítani a zenei nyelvet alkalmazó alkotói elképzelésen: amennyiben a zeneszerző egy konkrét hangszert kíván foglalkoztatni művének előadásához, az általa fenntartott és kifejezett zenei nyelv autonóm érvényesülése érdekében az előadó nem rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy ezen indokolatlanul változtasson.

Létezik az a szükséghelyzet, amelyben a hangzó anyag csak egy hangszerutánzattal közelíthető meg, és a zeneszociológiai körülmények különösen indokolják, hogy a megszólalás érdekében az előadó (művész) eltérjen a szerző szándékától, ezzel vállalva az esztétikai hiányosság kockázatát. Ilyen lehet az az eset, amikor egy koncert előtt a templomi orgona megszólaltathatatlanná válik és az elektromosan gerjesztett vagy digitálisan hangszerformába szervezett kisegítő lehetőséghez folyamodik az előadó. A másik indokolt szükséghelyzet akkor jöhet létre, ha egy templomban nincs valódi orgona és a zenei befogadás társadalmi körülményei (pl. a településen egyáltalán nincs valódi hangszer) elkerülhetetlenné teszik, hogy elektromos orgonán szólaljon meg egy olyan mű, amit a szerző valódi hangszerre írt. 

Akár elméleti kérdéssé is tehető, hogy az elektromos hangkeltő eszköz orgona-e: a zenetudomány halmazelméleti megközelítésben helyezi el a hangszercsoportokat. Ebben a rendszerben az orgona és az elektromos utánzata más halmazba tartoznak. Függetlenül attól, hogy az elektromos orgona hangkeltő és rezgéskeltő rendszere oszcillátorokkal vagy természetes hangforrások adathordozóra történő rögzítésével készül, ez a szerkezet az elektrofon hangszerek csoportjába tartozik; míg az orgona az aerofon hangszercsalád tagja; tehát amennyiben egy előadó bármilyen szinten tiszteletben tartja a hangzó anyag autonóm zenei nyelvére kezdettől fogva vonatkozó és a művészeti közösség által elfogadott zenetudományi alapelveket, tudja, hogy mi az esztétikai és interpretációs különbség a zeneszerzők által foglalkoztatott hangszerrel történő előadás és egy másik, utánzattal való megközelítés között. 

Valódi szükséghelyzetben eltűrhető, ha egy előadó felülírja a zeneszerző utasítását és orgona hiányában egy elektromos hangszerrel kíséreli meg pótolni a valódi orgonát; de abban a helyzetben, amikor egy templomban létezik egy bármilyen minőségű, méretű, korú vagy hangolású orgona, a hangzó anyag autonóm zenei nyelvének paródiáját eredményezi az elektrofon hangszerrel történő helyettesítés. Az orgonairodalom olyan gazdag, hogy a legkiszolgáltatottabb műszaki állapotban lévő, elhasználódott, kevés kombinatív lehetőséggel rendelkező és különleges intonációjú, periférikusan stabil hangszereken is jó minőségű zenei élményt lehet nyújtani megfelelően elmélyült tudás és repertoárszervezési készség birtokában; ezért a templomi környezettől függetlenül, általános művészetelméleti következtetés, hogy orgonaművet csak orgonán célszerű megközelíteni, és az orgonára mint hangszerre vonatkozó esztétikai alapkijelentésnek tekinthető, hogy valódi hangszer jelenlétében nincs létjogosultsága egy utánzat (elektrofon hangszer) alkalmazásának.

Maróti Gábor

Veni Emmanuel ordinárium

Egy külföldi oldalon találtam egy nagyon érdekes ordináriumot: a Veni Emmanuel dallamára illesztették hozzá angol nyelven a szentmise állandó tételeinek szövegét.

Annyira megtetszett az ötlet, hogy a 2018-as adventi szezon előtt elkészítettem ennek a magyar változatát. Kiosztottuk a híveknek is, A5-ös méretben. Atya és a hívek jól fogadták, mivel a dallam nem volt ismeretlen.

A prozódiával akadt némi nehézség, így megkértem Háray Ferencnét, hogy segítsen rendbe tenni a hajlításokat.

Az idei adventi időszakra közreadom a már javított változatot.

A kotta letölthető innen, vagy a "Kották" menüpontból.
 

Dr. Hergenrőder Miklós: Pécsi mise

Egy újabb ordináriumot kottáztam be, és adom most közre.

Dr. Hergenrőder Miklós (1922-1990) Pécsi miséjét.

A szerző: 1944-ben szentelték pappá. A Pécsi Székesegyház káplánja, az ott működő Palestrina kórus karnagya.

A pécsi egyházmegye zenei igazgatója, az egyházmegye Liturgikus Bizottságának elnöke. 1978-tól kanonok.

1961-ben megalapította a Pécsi Egyházmegye Kántorképző Tanfolyamát.

A 'Pécsi mise' érdekessége, hogy a megszokott tételeken kívül a Prefáció, Az Úr imádsága és az Elbocsátás is szerepel tételei között.

A kotta letölthető innen, vagy a "Kották" menüpontból.

Készítettem egy énekszólamos lapot is, kétoldalasan nyomtatva, középen kettévágva szerintem még jól olvasható; énekkari tagoknak, híveknek.

Találtam egy hibát a júliusban közzétett Boldogasszony mise Sanctus tételében.

Javítottam. Letölthető a javítás innen, az eredeti oldalról, vagy a "Kották" menüpontból.

Ezzel együtt megszüntettem a rövidebb változatot, ahol a Sanctus és az Agnus egy-egy oldalon volt. Nagyon zsúfolt volt a kottakép. Igaz, a Gloria is lehetne szellősebb, de akkor már nehéz lenne a használata a sok oldal miatt.

Felújítás előtt az acsalagi plébániatemplom orgonája

Az acsalagi Szent Lőrinc-templomban ifj. Országh Sándor által 1894-ben épített mechanikus kúpládás szerkezetű, hatregiszteres műemlékorgonát a közeljövőben az Acsalagi Római Katolikus Egyházközség megbízásából a Soproni Orgonaépítő Kkt. közreműködésével felújítják.

A felvételen Maróti Gábor egyházmegyei zeneigazgató orgonajátéka hallható a restaurálásra váró hangszeren.

A hangfelvételt és a videót Benedek András, a Brenner János Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének oktatója készítette.

A videó megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=hGIo5c2zXt8

Varga László - Magyar mise

Magyar mise c. ordináriumának kottája - engedélyével - letölthető a "Kották" menüpont alól, vagy innen.

A képen: Varga László (be) Leányfalusi Vilmos (je) Balogh Attila (bh) Benedek András (jh), 2018. szept.2.

Orgonák éjszakája 2019

Aki felvette a koncertjét, akár videóra, akár hanggal, és megosztotta a neten (pl. YouTube), ha leküldi a linket, készítenék egy összesítő oldalt a koncertekről.

Ha nem tette ki, de megosztaná velünk, akkor kérem, hogy küldje el nekem, és akkor közzé tesszük.

Lisznyai: Boldogasszony mise

Nagyboldogasszony ünnepéhez közeledve előszedtem a kottát, ami koránál fogva (1968-ban adták ki) már nagyon rossz állapotban van. Ezért úgy döntöttem, hogy bekottázom a teljes művet. Elkészültem vele, most közre is adom.

A kotta letölthető innen, vagy a "Kották" menüpontból.

Ha valaki összeveti az eredeti kiadással, több különbséget is talál:

* nem készítettem el hozzá a rengeteg kötőívet

* néha két sorban kottáztam a két szólamú Kar-szólamot

Kérem, hogy aki "sajtóhibát" talál benne, jelezze nekem.

A szerző, Lisznyai Szabó Gábor 1913-1981. Évtizedekig a Bp-i Terézvárosi templom és a Dohány utcai Zsinagóga orgonistája volt.