A liturgikus öltözék és színrend szimbólumértelmezése
2019.02.17
A liturgikus öltözék és színrend szimbólumértelmezése
A liturgikus öltözékek kultikus szimbólumértelmezése sajnos feledésbe merült, pedig a Karoling-kortól kezdve fennmaradtak olyan liturgikus források, melyek az egyes öltözékek allegorikus értelmezését magyarázzák, pl. a vállkendő (amictus) a szent áldozat alatti csendet jelentette, az ujjatlan kazula pedig a pap szabadságról való lemondását szimbolizálta.
Ma a nyugati liturgiában inkább az öltözék színe hordoz még kultikus jelentést, pl. a piros a vértanúság és a Szentlélek, a lila a bűnbánat és a gyász színe. A nyugati liturgia első színkánonja, mely előírta, hogy milyen liturgikus alkalomra milyen színű öltözéket viselt a szolgálattevő, csak későn, a 12. században alakult ki, de III. Ince pápa ezt az előírást (De sacra altaris mysterio, motu proprio) még nem tette kötelezővé. A trienti zsinat után megjelent misekönyv általános rendelkezéseihez fűzött egyik végrehajtási utasítása rögzítette a latin rítusban alkalmazott kötelező színkánont, 1570-ben.
A keleti liturgia nem ismer kötelező rituális színrendszert. A bizánci liturgikus kultúrában az a gyakorlat alakult ki, hogy az „értékes” és világos színeket használják ünnepnapokon és a pirosat a halottakért végzett szent liturgiákon.
A II. Vatikáni Zsinat után a rituális öltözékekkel kapcsolatban szélsőséges vélemények is elhangzottak, voltak, akik a teljes kultuszöltözék repertoárt meg kívánták tartani, mások pedig végleg meg akarták szüntetni a liturgikus ruhadarabok alkalmazását. A zsinat utáni 1970-ben, majd a továbbiakban pontosítva közölt utasításokban a szélsőséges véleményektől megfelelő távolságot tartva közölte a Tanítóhivatal a kötelező rendelkezéseket. Ezekben az utasításokban az egyház rugalmasan és a kreativitás lehetőségét biztosítva közli a kultikus öltözékekre vonatkozó szabályokat. A kötelezően előírt minimális öltözékrend mellett ma a latin rítusban lehetőség nyílik ünnepélyesebb és díszítettebb variánsalkalmazásokra is, de a liturgikus előírások alapelvként fogalmazzák meg, hogy a ruhák anyaga, formája és díszítése feleljen meg az adott kulturális közeg pozitív értékrendjének.
A liturgia története során az öltözékek az új embert szimbolizálták, aki Krisztussal egyesül a liturgikus cselekmények során. Ezt a megszentelődést kifejező alapvető igazságot kell megjelenítenie a mai korszerű liturgikus öltözékrendeknek is, nemcsak a diákonus és a pap, hanem a többi szolgálattevő esetében, beleértve a ministránsok ruháját is.
Dr. Maróti Gábor
Kategória: 
Cimkék: 