Vízkereszt története és vallásos népszokásai
2019.01.06
Vízkereszt története és vallásos népszokásai
A magyar középkori kódexek alapján kijelenthető, hogy vízkereszt ünnepét kevésbé ünnepelték, mint a karácsonyt. A Lányi Kódex csak a duplex festum kategóriát alkalmazza, kijelölve az előírt (nem saját) Kyrie típusát. A Cornides Kódex már azt is jelzi, hogy „két innep”, tehát a bölcsek imádatának és a keresztelésnek kettős ünnepét ülték.
Az ünnep eredeti, ősi elnevezése és jelentése, Urunk megjelenése (Epiphania Domini), amit Magyarországon először a Teleki Kódexben említenek magyarul: „Vr ki ielenese”. Régi, bizánci rítusterületekre jellemző cselekmény, a kereszt folyóvízbe dobásával történő vízszentelésre utal a magyar elnevezés, ami feltételezhetővé teszi, hogy a görög liturgiarend meghatározó hatással volt a magyar liturgia kialakulására. A vízkereszti vigilia liturgikus szövegsorozata már az 1070 körül készült Szelepchényi Kódexben is megtalálható.
Az európai egyházi naptárakban és kódexekben gyakori az ünnep három királyra vonatkozó elnevezése (pl. a cseh „tri kralové”, vagy a német „Dreikönigstag” és „Die heiligen drei Könige”), de ez a magyar középkori rítushagyományban nem fordul elő, csak a 17. században, Alvinczi Péter protestáns szerző veszi át először: „Festum trium regum”, azaz három király ünnepe (Postilla, 1633).
Érdekes az ünnep evangélium olvasásának és az énekrendnek a középkori gyakorlata. A Cornides Kódex szerint az egyik evangéliumszöveget csak éjjel olvasták fel a kolostori virrasztások alatt (Urunk kereszteléséről), a három királyról szóló másikat minden templomban. Vízkeresztnek saját szekvenciája is volt („Festa Christi omnis”), amit valószínűleg Notker írt. Első szövegforrása a 10. században keletkezett Bambergi Misszálé. Első magyar forrásunk a 13. századi Németújvári Misszálé és megtalálható az 1363-ban keletkezett soproni Golso Misszáléban is. A szekvencia hatással volt a később keletkezett és ma is használt magyar népénekek szövegére.
A vízszentelést a középkorban csak Magyarországon (pl. a 11. századi győri Hartwick Agendában) és a bizánci rítustól szintén érintett Dél-Itáliában jegyezték le. Az első formulát európában csak a 15. században találhatjuk meg egy St. Gallenben írt kódexben, majd az 1520-ban keletkezett Prágai Rituáléban.
A magyar népszokások közül először az arany-tömjén-mirha áldást jegyezték le (Batthyány Misszálé, 1489). A háromkirály járásra vonatkozó első adatunk Hédervári Lőrinc levele 1540-ből. A vízszenteléssel összefüggő népszokás volt Dunántúlon a szabad ég alatt vagy a hideg patakban tartott vízkereszti mosakodás.
Dr. Maróti Gábor
Kategória: 