Ünnep a „Húsvét árnyékában”; Gyümölcsoltó Boldogasszony
2021.03.25
Az egyházi év Krisztus „húsvéti tettének” megszakítás nélküli felidézése. A visszaemlékezés elmélyíti és megjeleníti mindazt, amit az üdvösség útján eszközként, ajándékként alkalmazunk a személyes megszentelődésünk elérése érdekében. Ebben a folyamatban a megtestesülés és megváltás ünnepkörei nem értelmezhetőek egymástól függetlenül, mert nem két tényezőre alapított közösségként veszünk részt az ünneplés folyamatában, hanem az egyetlen üdvtörténet rendjét éljük meg évről évre. A ciklikusan visszatérő anamnetikus tematikák egymáshoz viszonyított helyzete nem mellérendelt, hanem hierarchikus; ezért bizonyos liturgikus témák kevésbé érvényesülnek a legkiemelkedőbb üdvtörténeti események közelében. Ebben az értelemben nevezte a március 25-én megült Urunk születésének hírüladása nevű ünnepet a Húsvét árnyékában állónak Adolf Adam teológus. Mivel az időpont a nagyhét és Húsvét közvetlen közelében van, az ünneplésre és a téma feldolgozására kevésbé van lehetőség; azonban a ciklikus folyamatban való tudatos liturgikus részvétel szempontjából mellőzhetetlen.
Kronologikus megközelítésben a megváltás ünnepköréhez közeli liturgikus alkalom tartalmában a megtestesülés ünnepkörének a bevezető eleme. Az esemény időbeli kijelölése (március 25.) szimbolikusan is hordozza a pontosan 9 hónappal későbbi születés ünneppel való teológiai kapcsolatát. A keresztény ókor kezdetben nem december 25-re tette a megtestesülés eseményének ünnepét, hanem egy kollektív eseménysorozat elemeként az Epifánián belül történt a liturgikus visszaemlékezés. A jelenlegi (nyugati) karácsonyi időpont rögzülésének korszakában az Egyház keleti régiójában, Konstantinápolyban kezdődött Urunk születésének hírüladása (Ευαγγελισμός της Θεοτόκου) saját liturgikus szövegeinek alkalmazása. Nem sokkal később Rómában is megjelenik, de ebben az időszakban a párhuzamos gall és ambrozián rítus nem tartalmazza ezt az ünnepet, majd miután a 11. század
folyamán Európában nagy mértékben átvették a római liturgia fontosabb szövegforrásait és szokásait; az ünnep a nyugati Egyházban általánossá válik.
A tavaszi napéjegyenlőség késő-ókori és középkori számításának következtében az ünnep legkorábbi időpontja megegyezik a maival, azonban a 10. toledói zsinat után, 656 után a spanyol rituális rend egy ideig december 18-ra helyezte a hírüladás ünnepét. Ennek az volt a teológiai indoka, hogy a megtestesülés tematikájához kívánták adaptálni az üdvtörténetnek ezt a kinyilatkoztatott eseményét, de az új teremtés és a születést megelőző 9 hónapos természetes ciklus figyelembe vételével rövid időn belül minden régióban rendeződött a március 25-i időpont. A ma hatályos római misekönyv az ünnephez saját (nem elválasztható és kötelezően előadott) prefációt rendel, amelynek tematikus alcíme a „megtestesülés misztériuma”. Az ünnepi prefáció a következő szavakkal vezeti be az eukarisztikus imádsághoz vezető liturgikus folyamatot: „Ő emberként akart megszületni az emberekért a Szentlélek ereje által, az égi hírnök szavára hittel fogadta őt a Szent Szűz, és szeplőtelen méhében szeretettel hordozta.” Ezek a gondolatok mélyen kifejezik a liturgikus esemény megtestesülés ünnepkörével való tematikus kapcsolatát, ugyanakkor ez az ünnep az egyházi év folyamatának egyik olyan részlete, amely jól érthetően tükrözi a rituális éves ciklus
üdvrendi egységét.
Maróti Gábor
