Újévi vallásos népszokások
2019.01.01
Újévi vallásos népszokások
Karácsony napjaiban a népi jámborság vallási szokásai közé tartozik a búzasarjasztás. Egy ősi germán vagy finnugor termékenységi motívummal függhet össze a jelenség, melyet a Győri Egyházmegyében legkorábban Bő községben jegyeztek fel („szaladós búza”). Hasonló termékenységi tartalmat hordoz a bői Szent János köszöntő szövege: „Mint János földre jött, úgy mint mára virradtára frissen kizöldült…”
A középkorban szentelmények között tartották számon a karácsony utáni virgácsolást, ami ma néhány helyen aprószenteknapi szokás. Több magyarországi liturgikus szöveget tartalmazó kódexben találunk a vesszők és a korbács megáldására vonatkozó imaformulát és áldás szöveget (benedictio virgarum). A szövegek arra utalnak, hogy a korbácsolás segít a gonosz lélek mesterkedéseivel szemben. Hasonló ördögűző hatást tulajdonítottak a vesszők megáldásának is, ami eredetileg egy ősi pogány szokás volt. A pogány népi hiedelem szerint a föld mélyén a belső életerőből sarjadó vesszők megtisztítják a vizeket, ezért az egyház ezt a hitet helyes interpretációjával átalakítva beépítette az ördöggel szembeni küzdelem középkori rítusaiba. Az áldás szövegek közül a többször ismételt kifejezések, eltorzítva még
évszázadokon keresztül fennmaradtak néhány gyermek mondókában.
Az újévi ünnep Magyarországon a 15. századig nem jelentette a polgári év kezdetét. Először az Érdy kódex utal az évkezdetre: „Ez mai napon új esztendő kezdetik az mi Urunk Jézus Krisztusnak új nevezetinek okáért”. A Müncheni kódex még nem az évkezdettel hozza összefüggésbe az újévi ünnepet, hanem a megtestesülés története szerinti eseményt írja körül: „Az Úr környül Metelkedese napja”.
Az újévi népszokások közül az első az ajándékozás. A 13. századi oklevelek ezt a napot „sternarum dies”-nek, tehát ajándékozó napnak nevezik. Szokás volt, hogy a szakemberek a mesterségükre jellemző szerszám bemutatásával boldog életet kívántak a királynak, aki arannyal jutalmazta őket. Az újévi csengő vagy harang rontást távoltartó használata egészen ősi hagyomány, a népi jámborság gyakorlatai között ilyen pl. a hajdúdorogi kongózás. A népvándorlás kori kelta sírokban a halottak nyakán elhelyezett kis csengők is az ártó szellemek távoltartására szolgáltak. Ma a betlehemesek is csengővel járnak, sokan közülük nem is tudják, milyen ősi szimbólumot jelenít meg ez a hagyomány.
A világegyházban is találhatunk újévi szokásokat, ilyen. pl. az „epifánia ajándékainak kicserélése”, vagy a „szent Patrónusok kijelölése”, ami szerzetes közösségekben szokás.
Dr. Maróti Gábor
Kategória: 