Az acsalagi plébániatemplom műemlékorgonájának felújítása
2020.11.26
Egy évvel ezelőtti elkezdődött az acsalagi plébániatemplom 1894-ben épült műemlékorgonájának felújítása. A hangszer használható, de a liturgikus szolgálathoz nem méltó állapotban várta a restaurálást. Az egyházközség vezetői felelős hozzáállásának és a kivitelező Soproni Orgonaépítő Kkt. szakembereinek magas színvonalú munkájának köszönhetően a templom orgonája eredeti zenei képességeinek birtokában fogja még nagyon hosszú ideig szolgálni a liturgiát.
A képtár ide kattintva érhető el.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy a templom tetőszerkezete, nyílászárói, hangosítása, padfűtése vagy az orgona a fontosabb feladat, ezért a nyilvánvaló szükségszerűségek kényszerében vagy-vagy típusú döntést kell hozni. Ilyenkor egy mechanikus vezérlésű orgona esetében a hangszer sokszor kerülhet a sor végére, ugyanis a billentyű és a szelepek közötti szinte közvetlen és egyidejű fizikai összeköttetésnek, valamint a tökéleteshez közelítő szerkezeti elvnek köszönhetően az ilyen orgona még akkor is használható, amikor hasonló állagú, korú és sípszámú pneumatikus rokonai már feltűnően betegek, sőt nyilvánvalóan haldokolnak. A mechanikus orgona valóban halhatatlannak tűnik, éppen ez a jó tulajdonsága sodorja olykor a válságot megközelítő műszaki helyzetekbe. Mivel a lécek, pálcikák, forgó-kopó alkatrészek egészen a tényleges törésig vagy megsemmisülésig képesek elérni a síp megszólaltatását, sokkal tovább használhatóak az ilyen orgonák elesett állapotukban is, mint azok a hangszerek, amelyek egy száradás vagy kopás, anyagfáradás következtében egyszerűen összeomlanak és elnémulnak vagy vezérelhetetlenné válnak, pedig a sérülten is működőképes mechanikus hangszerek akár több száz évvel régebbiek pneumatikus társaiknál. Hasonlóan valamennyi használati tárgyhoz, az orgonának is a szennyeződés az egyik legveszélyesebb ellensége. A sípok megszólalásához nemcsak szélre, hanem jelentős és pontos nyomásra van szükség. A levegőt és annak nyomását a légköri tényezőkön (páratartalom, hő) kívül jelentős mértékben befolyásolja a por és egyéb szennyeződések (rovarok, kisebb tárgyak, olykor madártojások, csontok, a szélrendszer által szállított anyagmaradványok). Az acsalagi orgonát Országh Sándor építette 1894-ben. Azóta többször javították, hangolták, azonban mára a hangszer egyik legnagyobb terhévé a szennyeződés vált. Az orgonaépítők rendszerint a belső viszonyok felmérésével, tisztázásával és a sípszekrény takarításával kezdik a munkálatokat. A hangszer állapotáról sokat elárulhat a megszólaltatása, de egy ilyen összetett, több ezer apró részletből álló szerkezet diagnosztizálásához nem elég a működési zavarokat felmérni, mert azok egyrészt az időjárási és egyéb fizikai tényezők szerint esetlegesen kerülnek elő; másrészt a hibák nem feltétlenül vezetnek rögtön hallható problémákhoz (és sok mindenhez hozzá is lehet szokni). Országh Sándor acsalagi 6 regiszteres orgonája 2019-re, a felújítás elejére már olyan mértékben vált szennyezetté, ami több más, akár lényegesebb hibát is elfedett.
Az építés óta eltelt 126 év során nagy mértékben megváltozott az orgonaépítéshez alkalmazott kézi és gépi szerszámok kivitelezési képessége, valamint a historikus zenetudományi stratégia is csak néhány évtizede határozza meg a beavatkozási műveletek filozófiáját. Az acsalagi orgona átvészelt 2 világháborút és egy azt követő, negyven évig tartó egyházellenes és a hangszer kivitelezéséhez, javításához szükséges anyagok hiányában szenvedő politikai diktatúrát. A köztes időszakokban egy-egy alkalommal megpróbálták az egyházközség és a műszaki kivitelezési helyzet lehetőségeinek megfelelő szinten fenntartani az öregedő kis orgona állapotát: 1894. június 17-én szentelték fel, majd 1936-ban egy mosonmagyaróvári orgonaépítő, 1956-ban Kemenesi Rezső, 1964-ben Ádám József, 1986-ban Perlaky György javította; de egyszer sem történt meg az az átfogó és minden részletre kiterjedő (és szükséges) munka, ami most befejeződött.
A képeken jól érzékelhető, hogy az orgona por és egyéb szennyeződése mellett, a fémsípok végeit a mai gyakorlatnak egyáltalán nem megfelelő módon felhasították és deformálták (hangolás céljából), valamint sok helyen megfúrták a síplábakat is. Ezeket a régi, teljesen eredeti és hangra vágott sípokat gyakorlatilag újjá kellett építeni. A klaviatúra olyan mértékben vált szabályozatlanná, hogy billentéskor csak a legszükségesebb technikai fordulatokra volt lehetőség, komolyabban figurált zenei alakzatokat már nem lehetett megfelelő minőségben formálni. A sípanyag és a billentyűzet megjavítása mellett egy rendkívül jó minőségű fúvó motort is a hangszerbe szereltek. A billentyűket bőrözték, filcezték, a sípok faanyagát és más fa részleteket gomba és rovar kártevők ellen megelőző védelemben részesítették, új regiszterkorongokat készítettek, az 1918-ban rekvirált homlokzati sípokat új ónsípokkal pótolták (a pótlásként homlokzatba helyezett horgany sípoknak elsősorban nem anyag, hanem súlyos kivitelezési hibájuk volt). Az Országh-orgonákra eredetileg is jellemző volt a nehéz járású billentés (ezzel szemben néhány Országh-orgona esetében sikerült eredetileg is kiküszöbölni ezt a problémát), ezért az acsalagi hangszer felújításakor szükségessé vált a játékmechanika beszabályozása. Ennek következtében nemcsak könnyebbé, hanem arányosabbá és biztonságosabbá is vált a hangszer megszólaltatása. Az orgona (sajnos) nem mechanikus csúszkaládás kivitelben készült, hanem mechanikus kúpládával, ami idővel szükségessé tette, hogy a felújítás során újra szabályozzák a kúpszelepeket. Ezt a jelentős munkát átfogó módon korábban minden bizonnyal nem végezték el ezen a hangszeren. A Bourdon 8’ dugózott sípvégei szomorú állapotúvá váltak; kiszélesedtek a peremek, ami hangproblémákhoz is vezetett. Ezeket a sípvégeket kiegyengették és új sapkákat készítettek rájuk. A Salicional 8’ sípjaira jellemző, hogy szűk keresztmetszetűek és arányosan hosszabbak a többieknél, ezért a nagyobbak állásukban elferdültek. A felújítás során a ferde sípokat kiegyenesítették. A szerkezeti hibák javítását és a szakszerű tisztítást követően kerülhetett sor a számunkra már hallható és a zenei folyamatban tapasztalható hangkép kialakítására, a hangolásra és az intonáció beállítására.
Nagy örömet és a liturgia iránti tiszteletből fakadó további ajándékokból keletkező értéknövekedést jelent, hogy Országh Sándor 1894-ben épült acsalagi orgonája a szent cselekményeknek, valamint a hívők művészi, lelki és kulturális igényeinek megfelelő minőségben, eredeti zenei és műszaki állapotában szólalhat meg, Szabó András és Szarka György soproni orgonaépítők lelkiismeretes és magas színvonalú munkájának köszönhetően.
Maróti Gábor
Kategória: 