A kötelező ünnepek liturgikus lelkiségének fejlődése
2018.12.13
A kötelező ünnepek liturgikus lelkiségének fejlődése
A kötelezően vállalt vallási magatartás a teremtményi hálából ered. A teremtményt a
kapott ajándékok és a szeretet készteti a kultusz megélésére. Ebben az értelemben a
liturgiában való részvételi kötelezettség lelkisége a kezdeti időkben nem kívánta meg a külső
ráhatás alkalmazását. A korai keresztény időszakban a hívők belső szándéka megegyezett az
ünnepeken való elvárt részvétel elvével, még abban az esetben is, amikor az egyházatyák
prédikációiban, katekéziseiben azt olvashatjuk, hogy egyes kiemelkedő ünnepektől való
szándékos távolmaradás bűn.
A liturgikus törvényhozás legmagasabb fóruma a pátriárkai szék volt a keleti
egyházszakadásig, majd értelem szerűen nyugat egyetlen pátriárkája, Róma püspöke a pápa és
az általa megbízott hivatal vezetői gyakorolják a liturgikus törvénykezési feladatokat, a II.
Vatikáni Zsinat szellemében a helyi ordinárius normatív szerepével kiegészülve. A kötelező
ünnepek kijelölése jelenleg a területileg illetékes püspöki konferenciák felterjesztésére
(kétharmados, titkos szavazással) történik az Apostoli Szentszék jóváhagyásával és az azt
követő leirat kihirdetésével.
Az ünnepek túlbonyolított rangsorát a II. Vatikáni Zsinaton sikerült egyszerűsíteni, így
keletkezett hat osztályból három. Ezek mellett különleges ünneptípus a kötelező ünnep, ami
eredetileg azt jelentette, hogy függetlenül a naptári naptól, a katolikusoknak minden esetben
részt kell venniük az adott ünneplésben. A hívők tudatos és tevékeny liturgikus aktivitására
vonatkozó zsinati alapkövetelmény szellemében kijelenthető, hogy a kötelező ünnepeket az
egyház azért jelöli ki, mert a hívők számára elengedhetetlenül fontos üdvösségtörténeti
eseményeket jelenítenek meg, ezért a részvétel nem külső nyomásra történik, hanem a belső,
lelkiismereti meggyőződésből következő lehetőség.
A liturgikus lelkiség a keresztény nép istentiszteleti magatartását megalapozó
szemlélet, melynek az egyház rituális változásaival együtt kell fejlődnie. A teremtményi hála
arra kötelez bennünket, hogy az egyház vezetői által nagylelkűen felajánlott „kötelező”
ünnepeket ne az életünkbe való beavatkozásnak tekintsük, hanem engedelmes lélekkel
legyünk nyitottak azokra az üdvrendi tartalmakra, melyeket az ünnep témája megjelenít
számunkra. A Magyarországon bevezetett kötelező alkalmak a világegyházban általánosan
ünnepelt üdvtörténeti eseményekbe vezetik be a hívőket, ezért mindannyiunk feladata, hogy
liturgikus részvételünket a nyitottság és a tanulékony engedelmesség jellemezze.
Dr. Maróti Gábor
Megosztás: 
Kategória: Liturgikus tanulmányok 
Cimkék: maróti gábor kötelező ünnep lelkiség 
Hozzászólások
Kategória: Liturgikus tanulmányok 
Cimkék: maróti gábor kötelező ünnep lelkiség 
Hozzászólások